Az új szomszédjaink, Dóra és Dani nagyon kedvesek. Egy pár éve költöztek csak hozzánk, ők maguk vették meg a mellettünk lévő telket. Majd ők maguk kezdték el építeni az egész házat. Mindent ők csináltak, ők vásárolták meg a téglát, ők festették a falakat, ők ásták a kertet, egyszerűen mindent a házban ők terveztek és hoztak létre. Egypár munkás segített nekik, nem sok. Persze rengeteg időbe telt, amíg létrehozták kis otthonukat, de el kell ismerni, hogy tényleg fantasztikus munkát végeztek. Nem sokkal később gyerekeik is születtek. A gyerekek neve Árpi és Vanessza lett.
Összebarátkoztunk velük, mondhatni jó barátok lettünk, meghívtuk őket közös sütögetésre, a mi gyerekeink is jól kijöttek az övéikkel.
Egyik nap azonban bedöglött a kocsink, épp amikor a gyerekekért akartam menni az oviba. Lélekszakadva futottam át hozzájuk.
- Sziasztok! – köszöntöttem őket. – Ne haragudjatok, amiért csak így rátok török, de kölcsön vehetném a kocsit, hogy elmehessek a kocsival a gyerekekért?
- Szia! Hát, persze! – mondta Dóri kedvesen. – Ránk számíthatsz mindig! Tessék itt a kulcs! – nyújtotta oda nekem.
Ránéztem: nahát, egy BMW kulcs. Gyorsan elugrottam a srácokért, s mikor hazaértem, vissza is adtam a kulcsokat.
- Akarod, hogy megnézze Dani, hogy mi van a kocsiddal? – kérdezte Dóri.
- Hát… ha ráér… – mondtam kicsit elpirulva.
Dani persze ráért. Másképp Dóri nem is kérdezte volna meg. Viszont amint megvizsgálta a kocsimat meglepve kérdezte:
- Figyelj! Te honnan vetted az autógumit?
- Hát… – rebegtem szégyenkezve. – Már nem is emlékszem. Mert? Nagyon rossz?
- Az nem kifejezés! – fakadt ki Dani. – Azon csodálkozom, hogy eddig hogy tudtál menni vele!
- Jól van, na… – védekeztem. Nem értek én ehhez!
- Ehhez nem kell nagyon érteni. Pusztán egy megbízható kereskedésből beszerezni az autógumit, és nincs vele többet probléma!
- Miért? Te honnan szoktad venni?
- Hát, ahonnan én veszem, ott még probléma nem volt. Ráadásul most akciós téli gumi árakkal kecsegtetik az új vásárlókat.
- Az szuper! – mondtam neki.
- Szuper bizony! Mert ezeket azonnal ki kell cserélni.
- S tudsz nekem ebbe segíteni?
- Persze! Most megrendeljük, és holnap kihozzák ingyenes szállítási költséggel!
- Ilyen gyorsan megvan ez az egész?
- Persze! Holnapig még tudod nélkülözni a kocsit?
- Igen, úgyis csak arra kell, hogy a gyerekeket oviba vigyem, s hazahozzam.
- Na, az jó.
- Habár a férjem meg fog ölni, hogy megint újabb kiadásokba verem!
- Figyelj! – mondta. – Ez fontos! Neked szükséged van defekttűrő rendszerre, és erősített kivitelre is!
- Értem.
- És minél nagyobb terhelési indexet kell beállítani, mivel ez egy családi autó! Biztonságosnak kell lennie, hiszen ezzel gyerekeket is szállítasz.
- Az már igaz. Akkor megkérem a férjem, hogy adja oda a bankkártyáját!
- Nem muszáj, hiszen utánvéttel is lehet fizetni!
- Tényleg? Na, az szuper, akkor nem is kell szólni neki! Majd holnap arra ér haza, hogy a ragyogó, új felniket fogja nézni!
Ezen már Dani is elmosolyodott. Készségesen segített nekem elintézni a rendelést, majd másnap kihozták az új autógumikat. Nagyon strapabírónak tűntek!
Amikor a férjem hazaért a munkából, csak állt az udvaron és nézte a szép új gumikat a kocsimon. Még le is fotózta! Aztán bejött.
- Szia! – mondta.
- Szia! – mosolyogtam.
- Ezek újak? – kérdezte.
- – dicsekedtem.
- Jól néznek ki! – ismerte el. – S hogy volt rá pénzed?
- Áh, nem volt drága! Kellett már új!
- Na, ugye? Mondtam már, hogy azok a régiek a kukába valók!
- Bizony, mondtad. Én meg elintéztem.
- Büszke vagyok! – dicsért meg.
Danival megbeszéltük, hogy nem szólunk arról a férjemnek, hogy segített. Hadd higgye azt, hogy valamit én egyedül is el tudok intézni! Na, jó. Később azért elárultuk neki. De az új autógumikba azóta sem csalódtam! Ahogy a szomszédjaimban sem!