El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. Végre megvásároltuk az otthonunkat. Mától elmondhatom én is, hogy van otthonunk. neked van már otthonod?
A vágyakozás
Az emberek mindig vágynak valamire, de a legfontosabb, amire 
mindenki vágyik, az egy otthon. Amikor az ember még gyerek, nem foglalkozik ilyen dolgokkal. Aztán amikor valaki szerelmes lesz, vagy megtalálja a nagy őt, egyre jobban elkezdi érezni a fészekrakás vágyát. Persze manapság nem olyan könnyű ehhez hozzá jutni.
Mindenkinél más, hogy mennyi ideig tart a vágyakozás. Sokan egész életüket albérletben élik le, ami olyan igazságtalan. Hogy miért? Hiszen ha ki tud fizetni valaki egy lakást havonta akkor a sajátját is ki tudná fizetni. Régen más volt, mások voltak a lehetőségek, sőt voltak lehetőségek.
A házvásárlás
Na ez kemény dió. Ha csak nincs mögöttünk támogató szülő, aki tud segíteni, vagy esetleg egy lakását vásárolni a számunkra. Ez igen csak kevés a mai világban.
Ma hogy vehetsz házat? Hát ha van annyi pénzed, akkor vásárolhatsz egyet, vagy ha van egy kevés önerő, és persze munkája az embernek, akkor már meg is adatott ez a lehetőség.
Ezek közül a legnagyobb gondot az önerő előteremtése okozza. Hiszen senki nem tud csak úgy milliókat kivágni a zsebéből, mert ha ki tud, akkor más a lakást is megvásárolja.
A leendő otthonunk
Egy nagyvárosban élünk. A munka ide köt minket, de soha nem akartam itt lakást venni. Szerencsére a párom Jani is vidéken nőtt fel, és ő is támogatja az ötletet, hogy vidéken vásároljunk majd házat. Persze sok esetben nézegettük a házakat, mikor lementünk anyámékhoz, akik tőlünk 17 kilométerre laknak. Szeretek kimenni, főleg ilyenkor, amikor minden él, és a kert pompázik, a gyümölcsfák roskadoznak. Anyám szerintem amíg él addig lesz kertje. Mindig is volt, neki ez az élete.
Na, egyik alkalommal úgy döntöttünk Janival, hogy elmegyünk ebéd után, és sétálunk egyet. A városban úgy sem lehet nagyon megtenni.
Sétálás közben egyik házat a másik után nézegettük, mígnem ráakadtunk egy régi kis verandás paraszt házra. Kívülről igaz kicsit romos volt, és a kert gazos is, de mégis olyan meghitt volt.
Hazatéve elmagyaráztam anyámnak, melyik házat néztük, ő persze tudta, hogy kié, hiszen mindenkit ismer a faluban. Ő a falu egyik téglája. A lényeg, hogy kiderült, hogy a ház régóta üresen áll, amióta meghalt a Manci néni. Persze ez nekem nem mondott semmit, de mindegy is. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne megvásárolni, és vajon mennyibe kerülhet.
A házvásárlás
Elkezdtem kideríteni, hogy kié a ház most, és valami elérhetőséget. Persze nem tudtam, hogy miért, és hogyan lesz majd, de tudnom kellett.
Jani sem tétlenkedett, hiszen felmerült, hogy lehet kaphatna vállalati kölcsönt, amit részletben fizethetne vissza. Na kezdett egyre izgalmasabbá válni a dolog, és a lehetőség egyre jobban érezhető volt.
Kiderült, hogy a házat a néni fia örökölte meg aki messze lakik, ezért nem is foglalkozik a házzal. Nagy nehezen szereztem egy telefonszámot, és felhívtam.
Pár hónap lezajlása után sikerült megvásárolnunk a házat. Igaz sok teendő van még rajta, de annyi ötletem van, és annyi mindent szeretnék. Gyümölcsfákat, kertet, állatokat.
Igaz az első feladat az, hogy a rengeteg szemetet, lomot kipakoljuk a házból. Van egy melléképület a ház mellett, ami régen valamilyen műhely lehetett, mert egy csomó szerszámot találtunk. Még az is lehet, hogy tudnánk hasznosítani, esetleg eladni. Volt itt minden motoremelők, kézi szerszámok…
De ami fontos, az hogy már a miénk, és ezt már senki nem veheti el tőlünk.