Sajnos lassan véget ér a nyár, de nem panaszkodom, mert nagyon izgalmas és boldog hetek vannak a hátam, illetve hátunk mögött. Szerencsére a párom és én is egészen előre terveztünk, így az éves szabadságaink nagy részét nyárra tettük, ráadásul össze is hangoltuk ezeket a napokat, hogy mindketten egyszerre legyünk szabadok.
Motoros cuccok
Még nyár elején, az első közös projektünk az volt a párommal, hogy új motoros ruházatot keressünk neki. Mivel nyári „gyerek”, ezért úgy gondolta, hogy a születésnapjára néhány új kiegészítővel lepné meg magát, hiszen a nyár nem csak arról szól, hogy születésnapja van, hanem magáról a motorozásról is, mert ez az az évszak, ami a leg ideálisabb hozzá.
Mivel én nem értek ezekhez a dolgokhoz, ezért megmondtam neki, hogy válasszon ki magának valamit, amire vágyik, én pedig megveszem neki. Oké, ez nem valami kreatív dolog, ráadásul ezáltal a meglepetés ereje is elveszik, de legalább tényleg olyan dolgot kap, amire szüksége van, aminek örül és ami tényleg tetszik is neki. Ha rajtam múlt volna a dolog, akkor valószínűleg könyvet vettem volna neki, szóval jobb is, hogy előállt ezzel a verzióval.
Tetoválás
Az idei nyár azért is volt különleges, mert mindketten tetováltattunk magunkra. Nem, nem álltunk be azon emberek sorába, akik cuki, vagy éppen inkább nyálas páros tetoválást csináltatnak, mert egyikőnk sem ért egyet vele. Természetesen közösen tervezzük a jövőnket, ráadásul az esküvő is szóba került már, de ettől függetlenül nem szeretnénk közös mintát viselni a testünkön.
A párom nagy tetkó-mániás, amikor megismertem akkor az egyik karja már teljesen ki volt varrva. Eleinte furcsa volt ez nekem, mert sosem volt még tetovált párom, de aztán hamar hozzászoktam a rajta levő mintákhoz. Sőt! Őszintén szólva elég szexinek tartom, a tetkóival és a motorjával együtt. Szerintem sok nő ábrándozik hasonló kinézetű férfiról, nekem pedig pont ilyen párom van! Persze nem csak a külsejéért szeretem, a belső értékei sokkal fontosabbak számomra, de az tagadhatatlan, hogy a mai napig akármikor rá nézek, még mindig levesz a lábamról.
Lényeg ami a lényeg, idén júliusban szintén volt időpontja a tetoválójához, hogy a karján levő mintát folytassák. Mivel én is szabin voltam aznap, ezért elkísértem. Mivel Bálint már elég tapasztalt ebben, ezért nem igényelte, hogy fogja a kezét, szóval amíg készült rajta a minta, én a szalon referencia munkáról készült képeit nézegettem. Lenyűgözött, hogy milyen szép dolgokat tudnak csinálni a művészek és az én agyamon is átfutott a gondolat, hogy mi lenne, ha az én bőrömön is lenne egy ilyen maradandó kiegészítő.
Bálinttal beszélgettünk a témáról, illetve én is sokat gondolkodtam rajta az azt követő hetekben, aztán végül két hete elhatározásra jutottam és időpontot kértem én is. Elég visszafogott mintát választottam, egy egyiptomi szimbólumot a bal csuklómra. Egyrészt nem szerettem volna nagy dolgot, mert féltem a fájdalomtól, másrészt pedig jobban tetszik nekem, ha egy nőn kisebb minták vannak. A szimbólumot pedig jól meggondoltam, maga a látványa is tetszik, illetve a jelentése is, arról nem is beszélve, hogy szeretem az ősi Egyiptommal kapcsolatos dolgokat, lenyűgöz az a kultúra.
Be kell valljam, sokkal kevésbé volt vészes élmény, mint számítottam rá. Annak ellenére, hogy elég alacsony a fájdalom küszöböm, átvészeltem könnyen. Nem mondom, hogy olyan kellemes élmény volt, mint mondjuk egy masszázs, de teljesen vállalható az érzés.
Nem bántam meg ezt a dolgot, sőt! Még azt sem tartom kizártnak, hogy a jövőben rám is kerül majd még egy, s más. Azt viszont előre leszögeztem Bálintnak, hogy fogjon vissza engem, ha én is valami hasonlóan impozánsra vágynék, mint ami az ő karján van. Azt a stílust meghagyom a férfiaknak és a vad motorosoknak.